In memoriam Prókai Károly
Feltöltve: 2023-11-17
„Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.” /Szabó Magda/
In memoriam Prókai Károly
Mély megrendüléssel fogadtuk a szomorú hírt, mely szerint Prókai Károly, a bácsalmási sportélet egyik ikonikus alakja, életének 71. évében elhunyt.
Karcsi, 1952. március 8-án született Fegyverneken. Általános iskolai tanulmányait Örményesen, középiskolai tanulmányait a törökszentmiklósi mezőgazdasági technikumban végezte. Szakképesítését Nagykanizsán a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Agronómiai Főiskolai Karán szerezte. Végzettségét tekintve mezőgazdasági üzemmérnök.
Középiskolás és főiskolás éveitől versenyszerűen sportolt, atletizált és kézilabdázott. 1974-81 között Nagykanizsán élt és dolgozott, az Olajbányász SE színeiben kézilabdázott.
Bácsalmásra, 1981-ben költözött családjával, ahol az akkori Állami Gazdaság Sertésfőágazat tenyész telepének vezetője lett. A sport Bácsalmáson is megmaradt életében, a helyi kézilabdacsapat irányító játékosa, majd edzője lett. A felnőttekkel elért több ezüst- és bronzhelyezés, valamint az ifjúsági együttessel kivívott megyei bajnoki címet követően az NB II-es női csapat edzőjeként tevékenykedett.
Szívügyének tekintette, hogy sporttudósításaival, melyek az 1990-es évektől a Petőfi Népe hasábjain, valamint internetes oldalakon jelentek meg, tájékoztassa a sportkedvelőket a különböző sportesemények eredményeiről. 2000-2001-ig a Bácska Press havi újság sportszerkesztője, a Bácskai Tükör című alkalmi kiadvány szerkesztője volt. 2005. május 15-től egy éven keresztül szerkesztette és működtette a „Bács-Kun Sport Bácsalmás, Kunbaja és környéke” internetes sportmagazint.
Nagy odaadással kutatta a helyi sport történetét, majd ennek eredményét is bemutatta, két könyve jelent meg ebben a témában. 1994-ben a „80 év fekete-fehérben. A Bácsalmási Petőfi Városi Sport Clubtól a Bácsalmási Petőfi Városi Sportegyesületig” címmel, majd a 2005-ben látott napvilágot” Az ezredvég sportja. 90 év fekete-fehérben”, „Labdarúgás a határ mentén” című összeállítása.
Munkásságát Bácsalmás Városa is elismerte, 2003-ban Bácsalmás Városért Díszoklevél kitüntetésben részesült.
Nyugdíjba vonulása után is nyomon követte a városban történő eseményeket, mindig lehetett rá számítani, ha valamilyen régebbi esemény kapcsán az Ő segítségét kértük. A várost járva, sokat fotózott, képeivel sokaknak szerzett örömet egy-egy pillanat megörökítésével. Nagy örömmel töltötte el a 2022-ben átadott Kézilabda Munkacsarnok létrejötte, hiszen kedvenc idézete a következő volt: „A sport legyen a szenvedélyed!” Fontos volt számára, hogy a jövő kézilabdázó nemzedéke megkapta azt, amire sporttársaival ők csak vágyakoztak.
Búcsúzóul álljon itt egy vers, emléked megőrizzük!
Reményik Sándor: Végrendelet
Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.
Dr Németh Péter az alábbi gondolatokkal búcsúzik barátjától, Prókai Károlytól:
Kedves Karesz!
Már eltelt jónéhány nap azóta, hogy eljutott hozzám a hír, hogy elvesztettünk Téged, de még mindig csak kavarognak bennem a gondolatok, és tódulnak elő az emlékek, emlékképek.
Óriási húzás volt Téged Bácsalmásra csábítani. Nem csak játékost, nem csak edzőt kaptunk, hanem egy igazi, nagybetűs SPORTEMBERT ismerhettünk meg.
Új irányt adtál a bácsalmási kézilabdasportnak – illetve tágabban a teljes helyi sportéletnek -, szinte a semmiből építettél közösséget és belőlünk, lézengő fiatalokból formáltál bajnokcsapatot.
A Tőled tanult alapokkal később bárhol meghatározó játékosok lehettünk a neves klubokból érkezettek között. Tőled tanultuk meg, hogy a csapategység és a közösségi szellem nem függ a feltételektől és nem anyagi kérdés. A teljesítőképesség határainak gyakorlati megismertetése – „ez az fiúk, most kell meghalni a pályán” - mélyen rögzült az akkori ifjúkban.
Bárcsak újraélhetném ezeket a pillanatokat!
Így, 35-40 év után is minden szavadra emlékszem, különösen azokra, amelyekkel hirdetted a hit és a befektetett munka göröngyös útját, de idővel biztos diadalát.
Nyugodj békében!
Emlékedet megőrizzük!
Tanítványod:
Petya
Legfrissebb híreink
2024-10-10
2024-10-01
2024-09-26
2024-09-23
