Bácsalmás Város Honlapja

Oldalainkat 74 vendég böngészi
Búcsúzás és emlékezés PDF Nyomtatás E-mail
2017. május 07. vasárnap, 20:06

“Nem dobog már a szív, mely jóság tükre volt, 
Ajka sem szól többé, mert lezárt, holt, 
Megállott a kéz, mely csak adott, soha semmit nem kért, és el nem fogadott”
(Kosztolányi Dezső)

2017. március 17én  vettünk végső búcsút Bácsalmás köztiszteletben álló, szeretett belgyógyász főorvosától, a Bács-Kiskun Megye Egészségügyéért Díjjal kitüntetett Csóti Viktóriától.

Ravatalánál dr. Skribanek László mondott búcsúbeszédet.


Drága Főorvosnő, dr.Csóti Viktória!

Bácsalmás lakossága, a bácsalmási és környékbeli orvosok és egészségügyi dolgozók, barátaid és tisztelőid nevében búcsúzom Tőled.1938.december 17-én születtél a délvidéki Csúrogon. Innen a 2. világháború miatt menekült el a család. 1945-ben Bácsalmásra kerültetek, bíztatok a visszatérésben. De erre már nem kerülhetett sor. A Kossuth u.44.szám alatt kaptatok juttatott házat. Szüleid egyszerű, sokat dolgozó emberek voltak. 1945-ben kezdtél el a Rákóczi úti általános iskolába járni. Nagyon jó eszű, szorgalmas, örökmozgó természetű voltál, végig kitűnően tanultál.

1953-ban az akkor alapított bácsalmási gimnáziumba iratkoztál be. A gimnázium 1956-ban, a nándorfehérvári diadal 500. évfordulóján vette fel a Hunyadi János nevet. A gimnázium 60 éves jubileumán ezt írtad a gimnázium évkönyvébe:”Boldog és büszke vagyok, és hálás a sorsnak, hogy „Hunyadis” lehettem. Az iskola egyre szebb, nekem a legszebb a világon!”Másutt így írsz szeretett Bácsalmásodról, megcsillantva jó humorodat is:”Büszke vagyok a Bácsalmási Hunyadi János Gimnáziumra, mindig is büszke voltam. Amikor az egyetemre felvételiztem, megkérdezték, hol van az a Bácsalmás?  Mélyen megdöbbentem, hogyhogy ezt nem lehet tudni?  A fiatalság kevélyével válaszoltam: nem nagy hely, amikor le akarunk szállni, a vonat lassít, és mi kiugrálunk a szalmakazalra.” A gimnáziumot is végig kitűnően végezted el, majd az érettségi után a Szegedi Orvostudományi Egyetemre vettek fel 1957-ben. Ott is nagyon jól tanultál, és ott ismerted meg férjedet, Barta Imrét, aki évfolyamtársad volt.

Az egyetem elvégzése után több helyre is mehettetek volna, de Te Bácsalmáshoz a lehető legközelebb szerettél volna kerülni. Így 1963-ban a Bajai Kórházba mentetek, a belgyógyászati osztályon kezdtél el dolgozni.1966.május 01-én megnyílt a Bácsalmási Kórház, a Bajai Kórház kihelyezett II.számú Belgyógyászati Osztálya 86 ággyal. Ekkor férjeddel végleg hazaköltözködtetek.  Családi életetek kiteljesedett, még 1963-ban megszületett Péter fiad, majd 1971-ben lányod, Ivett. Ők  később  3 nagyon szeretett unokával örvendeztettek meg Benneteket. Mindig erős családcentrikusság jellemzett, a nagycsalád összetartója, lelke voltál. A Bácsalmási Kórház 1979-es megszűnéséig megyeszerte népszerű és elismert volt, magas szakmai színvonal jellemezte. Munkatársaiddal együtt rengeteget dolgoztál, ügyeltél benne. Ezenkívül a rendelőintézetben a belgyógyászati szakrendelést is Te végezted. A kórházat megszüntetése után szakorvosi rendelőintézetté alakították át. Itt belgyógyász főorvos, a fizikoterápia vezetője, valamint felülvizsgáló főorvos voltál.

A hosszú évek folyamán Bácsalmás és környékének mindenki által elismert, kiváló szakmai tudású, végtelenül emberséges orvosa lettél. A beteg érdekének érvényesítésében kérlelhetetlen és határozott. Téged mindenki szeretett, haragosod vagy rosszakaród nem volt. Mindig derűt és optimizmust sugároztál, egészséges, jó humorérzékkel rendelkeztél. Ahol megjelentél, és lágy, kedves hangodon megszólaltál, mindenki mosolygós és jókedvű lett, reménykedni kezdett a gyógyulásban. Mindent megtettél a betegeidért, rengeteg ember köszönheti Neked az egészségét, problémája orvoslását.

Az emberek nem csak betegségeikkel fordultak Hozzád. Családi, lelki gondjaikat is megosztották Veled, meghallgatást, útbaigazítást remélve. Több évtizedes szakmai kapcsolataid révén sikerült minden beteget a megfelelő gyógyintézetbe eljuttatnod, egy beteg sem maradt ellátatlanul. Kimeríthetetlen energiákkal és hallatlan munkabírással rendelkeztél, szinte futva közlekedtél. Közvetlen stílusú, de mégis nagy tekintélyű, rendkívül népszerű orvos voltál. Téged mindenki csak Vikinek ismert. Orvosi pályád vége felé, 61 évesen a háziorvosi feladatok is megtaláltak. Háziorvosi szakvizsgát tettél, és Bácsszőlősön felkérésre elvállaltad a nagy tanyavilággal rendelkező, régóta betöltetlen praxis ellátását, mindenki legnagyobb megelégedésére. A bácsalmási szociális otthon lakóit is elláttad. Emellett a Hozzád ragaszkodó bácsalmási betegeidnek is megnyitottál egy háziorvosi rendelőt, mert számodra mindig a beteg érdeke volt a legfontosabb.

Azonban az élet ekkor hatalmas próbatételek elé állított. Előbb tragikus körülmények között elveszítetted szeretett fiadat. Majd férjed is súlyosan megbetegedett. Haláláig nagy szeretettel, példamutatóan ápoltad. Te is súlyos, sok szenvedést okozó, nehéz betegségekbe estél, melyeket nagy türelemmel, a jó Isten akaratában megnyugodva, derűdet mindvégig megőrizve, fájdalmaidat gondosan palástolva viseltél. Egy önéletírásodat így kezdted: ”Senki nem lehet próféta a saját hazájában.”Azonban Te próféta, és már életedben legenda lettél, saját hazádban, Bácsalmáson. Tökéletesen illenek megismételhetetlen egyéniségedre Kosztolányi Dezső sorai:”Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.”Kedves munkatársad férjétől ezzel az üzenettel búcsúztál: Miért sirattok? Isten arca volt, mely simogatóan, hívón rám hajolt. S én mentem, és most fényözönben élek, és nem vagyok más, csupán tisztult lélek. Ha rám gondoltok, mosolyogjatok! Emlékem így áldás lesz rajtatok.”

A bácsalmási egészségügy aranykönyvébe Nevedet csupa nagybetűvel írták be. Bácsalmás búcsúzik nagy emberétől, nagyszerű orvosától. Mindannyiunk szívében örökké élni fogsz, drága Viki.

 

 
Bácsalmás Város Honlapja
JoomlaWatch 1.2.12 - Joomla Monitor and Live Stats by Matej Koval